ZX Spectrum

Annak a generációnak aki a Starwars áradatán nőtt fel nem kell kielemezni, hogy mekkora feelinget adott a kommunista diktatúra alatt beengedett üveggyöngy. Mozipalkátokért, Fazekas-féle képregényekért, starwars kártyákért öltük egymást kölyökként, miközben most felnőtt fejjel már csak jókat derülünk a sokadik starwarsos bőr erőltetett - kicsit sem átlátszóan pénzéhes - lehúzásán; amivel utolsó cseppként próbálják ezek a műmájerek kisajtolni az alapötlet adta siker árnyékából a számukra már szánalomraméltóra korcsosult mannát.

Anno persze a pénzhajhász producerek szintén meglovagolván az alapötlet sikerét mindenhol felhasználták a starwarsos ütőkártyát. Nemcsak az említett képregények, brosúrák és játékkártyák vetítették előre a fogyasztói társadalom lebutításának és pénzharácsolásának sötét szándékát - de napjaink módszereihez hasonlóan - a feltörekvő és akkor még virágzó számítógépes játékok is.

Ha már youtube videók és ha már játékok, akkor íme itt van egy újabb összefoglaló népszerű Spectrum játékokról. Párat közülük már bemutattam blogomban..

Jó szórakozást a videóhoz!

Nos, ismét a programok betöltéséről.. Írtam korábbi bejegyzéseimbe, hogy milyen időigényes és sokszor idegesítő volt egy-egy program, játék sikeres betöltése. Az alábbi videó is ezt demonstrálja miközben hallható a töltés alatti baromi idegesítő töltőhang. Csak kipihent és nyugodt állapotban nyissátok meg a videót illetve 12 éven aluli gyermekeknek nem is ajánlott még szülői felügyelettel sem! : )

Nos ahogyan már korábbi bejegyzéseimben többször említettem, az akkori magnókazetta betöltési technika bizony-bizony kurvára időigényessé tette egy-egy játékprogi élvezetét. Egy jobb/nagyobb játék betöltése alapból 5-10 percet vett igénybe. 5-10 idegőrlő percet, hiszen  ez még nem jelentette a játék működését. Sokszor a magnókazetta fejét csavarhúzóval állítani kellett, mert az nem úgy érzékelte a szalagon lévő jeleket. És ekkor visszatekerni a kazit a program elejére (figyelve a számlálót) és ismét várni. Ha nem, akkor megint csavarhúzóval állítani a lejátszófejet. És ezt megismételni többször, mígnem sokadjára (4x, 5x, 6x...) sikerült. Így bizony volt hogy vagy 30-40 percet vagy akár 1 teljes órát is igénybe vett míg egy komolyabb játékkal játszani tudtam.

Ne haragudjatok, srácok, de ebben a blogban elsősorban azon játékokat célom bemutatni amikkel anno hajnalig pörgettem és ezáltal az akkori élmény mélyen beleégett agyamban. A Beamrider is egy ilyen gém volt, nemcsak hajnalig hanem hetekig-hónapokig nyomultam vele.  Az Activision (igen, az a cég!) írta és gondolom már ki is találtátok, hogy egyszerű kezelhetősége és puritánsága miatt hatott meg. Egy mai nagyáruházak polcairól pár száz forintért megvehető kis kézi videojáték szintjével vetekedhetne hiszen irányítása is nagyon egyszerű volt: jobbra-balra-tüzelés.

A Glass (azaz Üveg) talán amiatt volt az egyik kedvenc játékom mert egyszerre több puritán akció játéktípust tartalmazott egy csomagban. Sokszor éjszakákig játszottam ezzel a gémmel mert külön misztikus, űrbéli világa lekötött - és az egymásután következő különböző típusú pályák érdekessé és izgalmassá tették az amúgy egyszerű - és gondolkodást mellőző - akciójátékot.

Nos ha már így megelevenedtek a motorversenyes gémek (nem hiszitek el srácok, de kurvára jó feeling volt akkor ezekkel a mai szemmel primitívnek tűnő versenyjátékokkal nyomulni haverokkal, kólával és sóspálcikával hajnalig) akkor említsük meg az egyik nagy kedvencemet is a 'DeathChase'-t. Emlékszem a játék sikerére, hogy mikor kolis voltam más srácok is nyomultak vele és élménnyel meséltek a játékról. Nem véletlenül. Nos ahogyan a nevéből is kitűnik, nem egy hagyományos értelemben vett klasszikus motorversenyes játékkal játszhatunk ahol a legnagyobb izgalmat az adja, hogy a kanyaroknál ne sodródjunk ki vagy éppen a versenytársunkkal ne ütközzünk össze.

Itt egy felfegyverzett motorral nyomulhatunk és más, előttünk ide-oda cikázó motorosokat gyilkolhatunk meg madmex-et is megszégyenítő módon. Az izgalmat fokozza, hogy egy erdőben üldözhetjük a kivégzendő motorosokat és fák közt kell nekünk is ide-oda lavírozni. Természetesen a pályák előrehaladásával az erdő is sűrűsödik, vagyis egyre több fa közt kell navigálnunk - közben persze eredeti feladatunk (a motorosok kilövése) végrehajtására is koncentrálva. A vége felé már totál 'Jedi visszatér' filmbeli érzése volt az embernek mikor a siklókkal repültek az Endor bolygó sűrű erdejében..

Múltkori blogbejegyzésemben utaltam egy motorversenyes játékra aminek akkor hirtelenjében nem jutott eszembe a címe. Nos örömmel közlöm Veletek, hogy időközben beugrott így nem is hezitálok megosztani azt Veletek: Full Throttle. A játék klasszikus motorversenyes gém amiben az adta a nehézséget, hogy ha összeütköztünk egy másik versenyzővel akkor azonnal 0 km/h-ra zuhant vissza a sebességünk értékes másodperceket veszítve így a győzelemhez. 

Úgy látszik, hogy a mi kis Spectrumunk máshol is halhatatlan és örök...

A faltörős játékok nagyon nagy népszerűségnek örvendenek még napjainkban is. Gondoljunk csak a mobiltelefonokra íródott faltörős játékokra, vagy akár az Amigán legendát teremtő Arkanoid-ra (ami persze a nagyobb teljesítményű Spectrumra is megjelent).

Spectrumunk faltörős játéka egy demo kazettán szerepelt amit a kis számítógéphez adtak és amin még egyéb más (a gép kapacitását és színkezelését bemutatni hivatott) programocska is szerepelt.

A mostani PC (és egyéb konzolos) versenyzős játékok közt igazi csemegének számítanak a krosszmotoros játékok. Gondoljunk csak a quad motorversenyes Pure-ra vagy annak "testvérére" a Nail'd-ra. Persze ezek a játékok az élményen túl kielégítik a kor követelményeit, fogyasztói elvárásait és ki is használják a számítástechnika és technológia jelen korában biztosított feltételeit.

Anno Spectrumunknál sem volt ez másképp. Versenyzős játékokra igény volt, így - természetesen voltak is versenyzős- motorversenyzős játékok. Én rengeteget játszottam például a Speed King-gel meg valami hasonló motorversennyel is (a neve bizIsten nem ugrik most be, még ha agyonvernének sem - aki esetleg tudja az írja meg: töltéskor egy egyszínű fekete oldalra dőlő motor jelent meg + alatta a cím ami sehogyan sem utalt a motorversenyzésre...). Maga a Speed King alapul szolgált a későbbi motorversenyes játékokhoz amik utána már tucatjával jelentek meg a későbbi számítógépekre.

A 'Szakasz' című amerikai film szintén megihlette a játékkészítőket és máris megcsinálták Spectrumra a játékot is. Magáról a játékról később írnák majd blogot, azonban most csak a kitűnő zenét említeném meg Nektek. Lényeg, hogy nagyon tetszett nekem az intro zenéje (a játék nem annyira), emiatt sokszor csak a zene miatt töltöttem be ezt a nagyobb kiterjesztésű programot!

Spectrumon a programok (játékprogramok) hagyományos magnókazettán voltak rögzítve. Egy speciális jack dugós kábellel lehetett összekapcsolni a magnót és a kis számítógépet, hogy utána be tudjuk tölteni a magnókazettáról a játékprogramot a számítógépünkbe. A gond már ott kezdődött, hogy a 80-as években kurvára nehéz volt ilyen jack dugós kábelt beszerezni - nagyon kevés műszaki bolt árult ilyet (akkor még nem volt médiamárk meg hasonló multik, ahol ömlesztve lehetett az ilyen cuccok között turkálni). Ha az megvolt akkor jött a második akadály. A magnó lejátszófeje nem érzékelte mindig tisztán a fülsüketítő jeleket és a gép elég gyakran írt ki ilyenkor hibaüzenetet - sikertelen betöltésre hivatkozva. Ment ezerrel a kurvaanyázás ekkor, hiszen várva várt kedvenc játékprogink betöltése sikertelen volt. Mellesleg a töltés nem egy-két másodperc volt, hanem nagyobb progiknál bizony 3-5 percet is igénybe vett! Ekkor jött a csavarhúzós módszer: után kellett állítani a magnó lejátszófejét, hogy az tökéletesen érzékelni tudja a kazetta szalagján lévő jeleket. Gyakran 1-2 órát is igénybe vett, hogy ilyen sziszifuszi állítgatásokkal sikerrel töltöttük be a kívánt játékprogramot. S minden szintén hozzájárult eme blogon ecsetelt spectrumos élményvilághoz!

Egy nagyon jó kis Spectrum gyűjteményt csodálhatunk meg ezen a honlapon!