ZX Spectrum

Spectrumon a programok (játékprogramok) hagyományos magnókazettán voltak rögzítve. Egy speciális jack dugós kábellel lehetett összekapcsolni a magnót és a kis számítógépet, hogy utána be tudjuk tölteni a magnókazettáról a játékprogramot a számítógépünkbe. A gond már ott kezdődött, hogy a 80-as években kurvára nehéz volt ilyen jack dugós kábelt beszerezni - nagyon kevés műszaki bolt árult ilyet (akkor még nem volt médiamárk meg hasonló multik, ahol ömlesztve lehetett az ilyen cuccok között turkálni). Ha az megvolt akkor jött a második akadály. A magnó lejátszófeje nem érzékelte mindig tisztán a fülsüketítő jeleket és a gép elég gyakran írt ki ilyenkor hibaüzenetet - sikertelen betöltésre hivatkozva. Ment ezerrel a kurvaanyázás ekkor, hiszen várva várt kedvenc játékprogink betöltése sikertelen volt. Mellesleg a töltés nem egy-két másodperc volt, hanem nagyobb progiknál bizony 3-5 percet is igénybe vett! Ekkor jött a csavarhúzós módszer: után kellett állítani a magnó lejátszófejét, hogy az tökéletesen érzékelni tudja a kazetta szalagján lévő jeleket. Gyakran 1-2 órát is igénybe vett, hogy ilyen sziszifuszi állítgatásokkal sikerrel töltöttük be a kívánt játékprogramot. S minden szintén hozzájárult eme blogon ecsetelt spectrumos élményvilághoz!