A Stonkers egy nagyon izgalmas és érdekfeszítő startégiai játék volt ZX Spectrumra. Igaz, hogy csak egyetlen egy pályát és küldetést tartalmazott de váltva a normál és nehéz fokozat között, mindig hozott valami új élményt a játék. A Stonkers méltán lehet említeni az első jól sikerült RTS startégiai játékok között!
Hozzáteszem, hogy a játékok betöltése korántsem volt olyan egyszerű mint a mai PC-k esetében. Hiszen itt egyszerűen ráklikkelünk a kis ikonra az asztalon és pár másodperc múlva azonnal is indul a játék. ZX Spectrum esetében a játékok nem merevlemezen, de még nem is floppy-n voltak, hanem szimpla magnókazettákon. Egy magnót kellett csatlakoztatni jack-dugós kapcsolattal kis kompjuterünkhöz és megfelelő parancssor begépelése után indíthattuk is a szallagot. Egy nagyobb játék betöltése akár 5-10 percet is igénybe vett, nem beszélve arról, hogy sokszor nem is jött össze (például a magnószallag vagy a lejátszófej hibájából). Ezekről az "élményekről" később szeretnék posztot írni. A Stonkers esetében is vagy 10 percig töltött a magnó, így kitalálhatjátok, hogy bizony komoly program volt a maga idejében.
Már maga a betöltő-képernyő is sokat sejtető volt: egy nyomuló tank mosolygott a monitorról felénk elővetítve egy izgalmas (-talán akció?- gondoltuk volna) játékot, azonban belecsöppenve a játékban hülye össze-vissza feliratokon és egy ormótlan színes térképen kívül semmi mást nem találtunk. Aki akkor soha a büdös életben nem játszott RTS-sel és fingja sem volt a stratégiai játékokról az azonnal beparázott és kapcsolta is ki a gépet. Hasonlóan cselekedtem én is, hiszen ki a franc tudhatta 1985 körül, hogy mi az az RTS, mi az a stratégiai játék, hiszen előtte nem nagyon kerültek ki ilyen játékok a piacra! Azonban mikor már a többi tucat árkád, mászkálós és lövöldözős játékot már meguntam -kíváncsiságból- csak vettem a fáradságot, hogy megnézzem -tulajdonképpen mit is tud ez a játék? Elvégre vagy 10 percig töltött, így nemcsak egy szimpla térképből és hülye össze-vissza angol feliratokból állhat a játék! Minimális angol tudásomat elővéve vágtam bele a játékba.
Normál és nehéz fokozat között tudtunk választani. Normál fokozatban az összes ellenséges egység láthatóvá vált egy bizonyos körzeten belül, míg nehéz fokozatnál csak akkor válltak láthatóvá ha már tűzközelbe kerültek vagy éppen nekik ütköztünk. Maga a játék egy szimpla RTS típusú game amiben a fő cél az ellenséges egységek totális megsemmisítése volt. Az áttekintőtérképen látható volt a két játékos főhadiszállása illetve a két hadikikötő is. Maga a játék a nagyított térképrészeken zajlott. Alapból tehát volt egy főhadiszállás és egy hadikikötő ahová megérkeztünk egységeinkkel: 4 tank, 4 gyalogos, 4 ágyú és 4 utánpótlás-anyagellátó egység. Igen, srácok, a készítők gondoltak az egységek utánpótlására is (benzin, élelem, lőszer, stb.) amik nélkül egyszerűen maguktól megsemmisülnek a harctér közepén. Vagy az ötödik végigjátszás után már rutinosakká vállhattunk (mint említettem: a játék összesen egy darab pályát és küldetést tartalmazott) és egyszerűen levadászhattuk, lenyúlhattuk az ellenség utánpótlás-egységeit. Magukat az egységeket teherautókkal szimbolizálta a program és bizonyos -előre jelzett időközönként- hadihajóval érkeztek hadikikötőnkbe. Látványos volt a "kipakolás" is: a hajó szépen odaúszott a kikötői részhez és sorra jelentek meg a -képernyőn apró termetűnek látszó- teherautók. Az irányítás kurzorbillentyűkkel történt: rávezettük az egységre, kijelöl, majd a kurzort a célra vezettük és tűz. Nagyon nehéz volt irányítani, mivel egyszerre több egységünk volt és az ellenfél (maga a számítógép) röhögött rajtunk ahogy félőrülten nyomogattuk a billentyűket. Az ellenfél is ugyanannyi egységgel rendelkezett mint mi és a térkép túl oldalán -egy eldugott helyen- volt a hadikikötője, ahová egy hajó folyamatosan hordta az utánpótlásokat. Akárcsak nekünk is. Így azokat még külön el kellett irányítgatni fáradságos munkával nyomuló, harcoló egységeinknek. Harc közben az egységek kimerültek, megsebződtek, lefáradtak; így hiába "utasítgattuk" őket a támadásra - képtelenek voltak mozdulni. Vagy vártunk egy kicsit, vagy utánpótlás egységgel felfrissítettük őket, vagy egyszerűen hagytuk őket elpusztulni a harcmező közepén. Az eseményekről egyébként a térkép alján lévő sávban egy folyamatosan bekúszó szöveg tájékoztatott minket, például így:
- Ellenséges egységek a láthatáron.
- Gyalogos egység a harcban megsemmisült.
- Utánpótlás egységek érkeztek a kikötőben.
Az egységek állását, számát pedig a képernyő két szélén mutatta folyamatosan a játék. A csata akkor ért véget mikor a legutolsó ellenséges egységet meg nem semmisítettük.
Összefoglalva elmondhatom, hogy abban az időben -mikor még fogalmunk sem volt az RTS stratégiai játékok lényegéről- kellemes kikapcsolódást tudott nyújtani a Stonkers.
