A Glass (azaz Üveg) talán amiatt volt az egyik kedvenc játékom mert egyszerre több puritán akció játéktípust tartalmazott egy csomagban. Sokszor éjszakákig játszottam ezzel a gémmel mert külön misztikus, űrbéli világa lekötött - és az egymásután következő különböző típusú pályák érdekessé és izgalmassá tették az amúgy egyszerű - és gondolkodást mellőző - akciójátékot.
Mi egy űrhajó kabinjából hajthattuk végre az egyre gázosabb pályákat amelyek az alábbi típusokra tagozódtak:
- egy ide-oda baromira idegesítően cikázó (és idegesítő ciripelő hangot kiadó) űrhajót kellett kilőnünk (ez különböző alakú volt pályánként és engem a starwarsos kéműrhajóra emlékeztetett)
- ide-oda mászkáló katonákat kellett levadásznunk (akik sokszor a térfélen kívül megbújva sunyin lőttek ránk)
- a horizont mögül előbújó tankokat, űrgépeket kellett szarrá lőnünk sorozatban
- egy űrvárosban a földből kiálló és egyre sűrűsödő oszlopok alkotta erdőségben kellett ide-oda szlalomoznunk elkerülve az ütközéseket az egyre sűrűsödő oszloprengetegben - miközben idegesítő villámok cikáztak felülről
- egy oldalirányban előttünk elúszó űrhajóról kellett lelövöldözni felülről a műholdvevőket, alulról az érzékelőket (ami a Spectrum fel-le billentyűmozgatása miatt külön gázos feladatnak bizonyult)
- nehézségi szint ugráskor egy atombombával kellett rommá lőni az ellenséges űrvárost (gondolom ahonnan indult az ellenünk felvonuló űrhadsereg) ami különösebben nem volt egy bonyolult feladat (csak a 'tűz' gombot kellett benyomni...).
A pályákat zenei aláfestésű 3d alsó-felső elúszó színes sakktáblamező vezette be, ami külön feldobta a hangulatot.
A monitorunk űrhajónk belső kabinján alapult: az jelent meg a töltéskor, a főmenüben és a játék alatt is. Oldalt egy nyilaskereszt jelezte a mozgásirányunkat, míg középen lent a kis monitor a veszélyhelyzetet (Alert) - ha támadás alatt voltunk vagy ha a látómezőnkön kívül lévő ellen szopatott minket. A játék neve amiatt volt Glass, mivel a képernyő küzdőterén egy horizontcsík húzódott ami mintegy "letükrözte" az ellenünk felvonuló robotokat, űrhajókat, ellenségeket s azok tükörképpel jelentek meg (kivéve az oldalirányban elúszó űrhajónál).
Jó volt ez a játék? Egyértelműen IGEN. Noha bizonyos pályák ismétlődésük miatt már kezdetek unalmassá válni (a nehézségi fokozat emelkedés ellenére is), mégis a játék sokszínűsége, barátságtalan űrbéli környezete olyan világot teremtett amiben beleélhette magát az akkori játékos aki csak ízlelgette a szocialista rendszer lehatárolt sci-fi/fantasy világát.
